A korábbi évszázadokban úgy tűnik nem volt ilyen gyakori a depresszió. Az emberek számos esetben nehezen tudják saját élethelyzeteiket elfogadni, a velük megtörtént eseményeket, vagy éppen saját emócióikat feldolgozni, az eredmény depresszió. Rengeteg a kérdés a depresszió kapcsán. A kérdéseket Prof Dr. Faludi Gábor egyetemi tanárnak, - aki a Magyar Tudományos Akadémia Doktora, pszichiáter és neurológus szakorvos, - a Magyar Pszichofarmakológusok Társasága elnökének tettük fel.

- Professzor Úr! Az emberek nagyon könnyen mondják magukra, hogy depressziósak, de mi is tulajdonképpen a depresszió? A test fizikai betegsége, vagy a lélek zavara?
- Az egyszerű, rövid válasz: a hangulatnak az adaptációt kórosan és tartósan befolyásoló zavara a depresszió.
A komplikáltabb, hosszabb válasz: látszólag megtartott élményszerkezet, lelkiismeret és kötődések ellenére érzett kielégítetlenség élménye, érzelmekre való képtelenség, szomorúság, mely nem része a normális életnek és jól elhatárolható a sérelmekre vagy stresszre adott érthető választól.
Pszichés, genetikai és fizikai tényezők okilag egyaránt szerepet játszanak a zavar kialakulásában, ezek aránya változó lehet.

- Milyen tünetekkel jár? Ezek a tünetek fizikai jellegűek, vagy negatív hangulati elemek?
- Az elfogadott diagnosztikai osztályozási rendszerek szerint a hangulat alapvető változása magában foglalja az öröm átélésének képtelenségét, a szomorúság, reménytelenség érzését, ingerlékenységről, feszültségről, döntésképtelenségről, érdeklődésvesztésről panaszkodnak. Ezekhez társulnak még az ún. vegetatív vagy szomatikus panaszok, így megváltozik az étvágy és különböző alvásproblémák lépnek fel. Jellemző, hogy a páciens a reggeli-délelőtti állapotát jelöli meg súlyosabbnak és este érzi jobban magát. A depressziósok lelassulnak, órákig nem szólalnak meg, nem kezdeményeznek, rövid, lakonikus válaszokat adnak, de lehetnek nyugtalanok, agitáltak is. Sokszor foglalkoztatja őket a halál és az öngyilkosság. Önbizalmuk csökken, emiatt félnek a mindennapos, rutinszerű feladatoktól is, kezdik kerülni a kötelezettségeket, társadalmi kapcsolataikat beszűkítik. Esetenként téveszmék, hallucinációk is felléphetnek, ezt pszichotikus depressziónak nevezzük, melyben igen nagy az öngyilkossági veszély, ezért ilyen esetben sürgős pszichiátriai osztályos kezelés szükséges.

- Milyen okokra vezethető vissza a depresszió, mint betegség? Külső környezeti hatásokra, belső tulajdonságokra, az egyéniség zavaraira?
- Évszázadok óta tudjuk, hogy a hangulati életnek családi szabályszerűségei vannak, ugyanakkor a genetikai örökítés nem szükségszerű. Sok függ a társadalmi környezet, tanulás vagy egyéb járulékos tényezőktől, sok jel mutat arra, hogy az életesemények befolyásolják a hangulatbetegségek kialakulását. Bizonyított, hogy stresszel járó életesemény sorozat alkatilag túlérzékeny egyénekben olyan neurokémiai változásokat (pl. hyperkortizolémia) idézhet elő a központi idegrendszerben, mely kiválthatja a depressziót. Amennyiben ezek a tényezők egy adott időpontban egymásra tevődnek,depresszió alakulhat ki a genetikai sérülékenység mellett súlyos veszteség és negatív önértékelés hatására.

- Sok pedagógus, szülő panaszkodik, hogy a gyermekek körében is gyakori a depresszió. Ez mivel magyarázható?
- Az utóbbi évtizedben a gyermek- és serdülőkori depresszió gyakorisága jelentősen megnőtt, és ez több, egymással összefüggő tényezővel magyarázható. Agyfejlődési sajátosságok, hormonális változások, alvászavarok, önértékelési problémák, közösségi média hatása: állandó összehasonlítás, „filterezett valóság”, megküzdési nehézségek, zaklatás, szociális és társadalmi tényezők a főbb összetevői a gyerekek tehetetlenségérzésének.
A hangulatbetegségek előfordulási gyakorisága az életkorral egyenes arányban nő. Depresszió nagyon ritkán, 0,3%-ban fordul elő iskoláskor előtt és 2%-os az előfordulása általános iskoláskorban. Serdülőknél már 5%-os az előfordulás és ellentétben a felnőttekkel fiúknál gyakoribb, mint lányoknál. A gyermek és serdülőkori depressziókban a felnőttkorihoz képest legfőbb különbség, hogy a lehangoltság helyett az irritáltság uralja a klinikai képet és hiányzik a súlyváltozás. A tünetek sokkal szorosabb kapcsolatot mutatnak a környezettel, pl. a kedvezőtlen családi atmoszféra vagy egyéb szociális stresszképző tényezők, tanulmányi problémák nagymértékben befolyásolják a tüneteket. Fontos elemezni, vajon a depressziót megelőzően is megvoltak már vagy a depresszió megjelenésével egyidejűleg léptek fel a tünetek. Mindenesetre lényeges megfigyelés, hogy a serdülőkori depressziók 20%-át a mértéktelen alkohol és drogfogyasztást követő detoxikálás után ismerik fel és kerülnek (vagy nem) a pszichiátriai ellátásba.

- A tünetek nyilván bizonyos idő elteltével keltik a depresszió, mint betegség gyanúját. Mikor, milyen gyakoriság esetén kell gyanakodni?
- A páciensek és az orvosok túlnyomó többsége nem gondol rögtön depresszióra a tünetek kezdeti szakaszában. A viszonylag sok fizikai tünet – pl. fáradékonyság, szív és gyomorpanaszok stb. - kivizsgálások sorozatát indítja el – helyesen – a tüneti kép elemzése azonban egyértelműen elvezet a diagnózishoz. A depresszió kezdődhet hirtelen és fokozatosan, kezeletlenül is gyógyulhat általában 6 hónapon belül, ami nem azt jelenti, hogy nem kell kezelni. Szerencsére a legtöbb eset enyhe és jóindulatú, de bennük is megvan potenciálisan a visszatérés és a súlyosbodás, krónikussá válás lehetősége.

- Hogyan vehetjük észre magunkon, illetve másokon a depressziót?
- Kilenc fő tünet közül legalább ötnek a jelenléte szükséges ahhoz, hogy a depresszió felismerésre kerüljön. Ezek a tünetek a következők:

• örömtelenség,
• érdeklődésvesztés,
• diétázás nélkül súlyváltozás,
• alvászavar,
• motoros lassulás, azaz a mozgási képesség lassulása, vagy ellenkezőleg, izgatottság,
• fáradtságérzés,
• értéktelenség érzés vagy önvádlás,
• a gondolkodás és döntési képesség csökkenése,
• a halállal való gyakori foglalkozás.

- Jelenti-e ennek a 9 kritériumnak a közlése azt, hogy az ember akár un. öndiagnózist is felállíthat, ha saját magán legalább 5 tünetet észlel?
- Igen, jelentheti, de azt javaslom, hogy saját magára nézve csak gyanú szintjén fogalmazza meg mindenki a depresszióját, azután mindenképpen konzultáljon szakorvossal.

- Hogyan hatnak az évszakok és az ünnepek a depresszióban szenvedőkre?
- Megfigyelték, hogy jelentős számú páciensnél a markáns hangulatváltozás évszakokhoz kötött: pl. a depresszió inkább a téli hónapokban gyakoribb, míg a kórosan felfokozott hangulat (mánia) főleg tavasszal kezdődik. Nincsenek pontos adatok az ünnepekhez kötődő depressziókról vagy a hozzájuk társuló öngyilkosságokról.

- Kigyógyítható-e a depresszióban szenvedő ebből a betegségből, vagy egy életen át kezelésre szorul a depressziós beteg?
- Az „orvosi depresszió” hosszú távú kezelést igényel. Az első epizód után fél-háromnegyed évig javasolt a gyógyszeres kezelés. A gyakori visszaesés miatt értelemszerűen egyre hosszabb ideig kell folytatni a kezelést, sokszor éveken keresztül. A páciensek egy részénél élethosszig tartó kezelés lehet szükséges, főleg a krónikus formákban. Mások, szerencsére, akár véglegesen is meggyógyulhatnak.

- Ha valakit ambulánsan kezelnek, mi történik, ha nem veszi be a gyógyszert, nem megy el a rendelésre? Milyen szervi és egyéb problémákat okozhat ez?
- A páciens maga dönti el milyen kezelési formát választ, amennyiben nem áll fenn pszichózis okozta közvetlen veszélyeztető állapot. Utóbbi esetben a páciens pszichiátriai osztályra kerül. Ha nem pszichotikus és nem kívánja a gyógyszeres kezelést pszichoterápia jön szóba. A kezeletlenség sokkal több veszéllyel jár, mint a szakszerűen kivitelezett kombinált terápia. A hangulatbetegség okozta folyamatos stressz fokozza a testi betegségek kialakulásának rizikóját, pl. magas vérnyomás, érbetegség, gyomor-bélrendszeri betegség hátterében nemegyszer depresszió áll.

- Egyáltalán kigyógyulhat valaki a saját erejéből a depresszióból?
- Esetenként igen. A stressz okozta zavarokban sokan jó megbirkózási képességekkel rendelkeznek, így pl. hónapokig tartó különböző krízisek, pl. válás okozta depressziókból gyógyszeres kezelés nélkül is gyógyulhatnak. Ilyen esetekben előnyös a támogató viselkedés vagy a pszichodinamikusan* orientált pszichoterápia. Ugyanez vonatkozik az enyhén depressziós páciensekre is.

- A pszichének számos betegsége van. Mivel szokták leggyakrabban összetéveszteni laikusok a depressziót?
- A depresszió számos betegségben megjelenhet, vagy ahhoz társulhat. Leggyakrabban a szorongásos zavarokhoz társul és nem mindig könnyű elkülöníteni egymástól a két állapotot. Lényeges különbség, hogy a depresszió minden életkorban indulhat, az elsődleges szorongásos betegség ritkán indul 45 év után, előbbiben a szomorúság, utóbbiban a félelem- aggódás uralkodik. Mindig figyelembe kell venni egy másik betegség lehetőségét, mely előidézhet depressziót pl. pajzsmirigybetegség, demenciák korai stádiuma, Parkinson-kór, különböző daganatok, vírusos vagy bakteriális betegségek, különböző gyógyszerek szedése – pl. szedatívumok, (nyugtatók) vérnyomáscsökkentők, fogamzásgátlók. Gyászolók is lehetnek depressziósok, normális esetben azonban a tünetek egy idő múlva spontán megszűnnek.

- Hogyan segíthetünk mi, képzetlen emberek - nem szakértők - depressziós embertársainknak?
- Mivel nagyon gyakori betegségről van szó, laikus szinten is – ahogy újraéleszteni is tudni illik – tudni kell néhány jellemzőt a hangulati életről. Az előbb említettek alapján ez nem olyan bonyolult, odafigyeléssel, kellő empátiával a laikusban is időben felmerül a gyanú, ha találkozik a korábbi magatartásához képest meglassult, dekoncentrált, gátolt, fáradtságra panaszkodó társával. Segíteni kell a probléma tisztázásában és buzdítani a kezelés szükségességének elfogadására, valamint a kezeléseken való együttműködésre.

Tisztelt Professzor Úr! Köszönjük, hogy segített ebben a mindenkit érdeklő, sok problémát okozó témában eligazodni.

Az interjút készítette: Offenbeckné dr. Sólyi Ilona
Prof.Dr.Faludi Gábor elérhetősége - https://faludi-pszichiater.hu/
A cikk egy korábbi interjú szerkesztett, rövidített változata.

*A pszichodinamikus terápia egy olyan pszichológiai megközelítés, amely a tudattalan elméleti háttérre épül, és a múltbeli tapasztalatok jelenre gyakorolt hatásait vizsgálja.